Párterápia esettanulmányok

1. Hová tűnt a Párom?

Az adatok, nevek fiktívek, a párterápia esettanulmányok célja, közelebb hozni egy-egy problémakört. A folyamat bemutatása során, ha bárki magára ismer, akkor az a véletlen szüleménye.

Két ember között az eltávolodás sokszor már csak akkor tűnik fel, amikor az egyik félnél létrejön a külső kapcsolat.

Nézzük meg Feri és Ilona történetét.

Feri emailben, majd telefonon keresett meg, hogy párterápia alapú konzultációs segítséget kérjen. Párjával, Ilonával 8 éve él együtt, 2 gyermeküket nevelik. Ilona, egészségügyi problémáira hivatkozva, elhárította Feri testi közeledését. Feri türelmesen várt, azonban pár hónap múlva kiderült, hogy Ilona egy régi ismerőssel kapcsolatot kezdett.

Kapcsolatukban voltak nehézségek, nézeteltérések, különböző álláspontok, amelyek során bár együtt maradtak, mégis észrevétlen repedések keletkeztek a kapcsolatukon.

Nem figyeltek egymásra, nem voltak közös programok, a gyermekek és az élet folyásához szükséges feladatokat követően már nem volt idejük és energiájuk beszélgetni. Megalapozta ezt a sok meg nem értettség érzés, konfliktus, veszekedések és az ebből fakadó belső bizonytalanság, hogy nem is vágyik erre már a másik fél. Ez vezette el Ilonát a külső kapcsolathoz. Az egészségügyi vizsgálatok és beavatkozások során Feri bár Ilona mellett állt, nem tudta milyen élet-halál dilemmán megy át a párja.

A külső kapcsolat egy meghitt, érzelmes, figyelmességet magába rejtő kapcsolatnak ígérkezett, vállalva Ilonát a gyermekeivel együtt. Ilona azzal a bizonyossággal indult bele, hogy Ferit nem hogy nem érdekli, de örül is neki, hogy megszabadul tőle.

Feri ekkor keresett párterápiás segítséget.

Ilonát meglepte az érte induló harc, és eljött a párterápiás ülésekre. Bizonytalansága sokrétű volt. A múltban ért sebek a rendezetlen családi háttere és Feri sokszor kritikus hangvétele miatt, alaposan megtépázták nőiességét. A soha ki nem mondott fájdalmak, amikkel akaratlanul is megbántották egymást kezdetben minden szándék nélkül vezette el az új kapcsolathoz, ahol végre fontos lehet, és amiben láthatóvá válik a személyiségéből mindaz amire olyan sokszor csak vágyakozott.

A 12 alkalmas folyamat során Feri bocsánatot kért mindazért, amit elmulasztott korábban. Ehhez nagyon sok belátásra, alázatra és bátorságra volt szüksége. A vesztesek elszántságával, döntött úgy, hogy tudatja Ilonával azt, hogy mennyire fontos az ő számára. Még akkor is, ha erre immáron lehet hogy későn döbbent rá, csak mikor megérintette az elvesztés lehetősége. Perspektívát váltott, és bár tiszteletben tartotta Ilona döntését, és idő kérését, programokat szervezett a gyerekeknek és Ilonának. Beszélgetéseket próbált kezdeményezni, próbálta megérteni, hogy mi esett rosszul Ilonának, mik azok a fájó pontok, amiket nehéz Ilonának megbocsátania. Származási családjával erősebb határokat állított fel, megszüntette, hogy átjáró ház legyen az életük. Ilona nehéz dilemmába került.

Végül a külső kapcsolat nem ígérkezett stabilnak és megbízhatónak. Ilona, a párterápiás folyamatban rátekintett arra, hogy mit szeretne, mikben kell megerősödnie, hol és hogyan kell kimondania mindazt, ami fáj és amivel nem ért egyet. Végül Feri stabil, rendíthetetlen és kitartó küzdelmét követően újra igent tudott mondani Ferinek, és visszatért hozzá. Az újra döntésben mindkettőjük vágya a közös, együtt töltött minőségi idő, a folyamatos őszinte kommunikáció, és a kölcsönös tisztelet megtartása önmaguk és egymás felé volt.

A bizalom tovább építése hosszú folyamat.

Azonban Feri szilárd hite, és Ilona önmagához való újra kapcsolódásával már nem volt kérdés, hogy bár még időre van szükségük, de elindultak egy új úton, egy másik minőség elnyerésére.

Nem minden kapcsolati eltávolodás végződik újra egymásra találással. Azonban Ilona és Feri újra fogalmazta, hogy mit szeretne, mire vágyik, és rádöbbentek, hogy ha ezt megfelelőképpen tudatosítják magukban, szavakba öntik egymás felé, akkor is ha ez néha fájdalmas, akkor képesek boldog, kiegyensúlyozott életet élni együtt. Ehhez fontos volt, hogy mindketten bátran szembenéztek azzal, hogy mi volt a kapcsolatukban a hűtlenség szerepe. El tudták fogadni, hogy nekik ez kellett ahhoz, hogy újra, igazán egymásra találjanak. Képesek voltak meghozni a döntést, hogy megbocsássanak egymásnak és önmaguknak. Ők ugyan nem kapták meg minden szempontból azt a meleg családi hátteret, amire vágytak, azonban erőt kaptak a régi minták átírásához, hogy gyermekeiknek már egy új mintát tudjanak mutatni, amilyenben szerettek volna ők is felnőni. A párterápia alapú konzultáció módszere hatásosan segített a bajba jutott kapcsolaton.

2. Határok, amik nem elválasztanak, hanem összekötnek

Laura és Géza története

A 30-as évei végén járó Laura, nagyon erős szorongás miatt járt egyéni terápiás folyamatba.

Rátalált Gézára, akivel szerette volna úgy megélni a párkapcsolatát, hogy egy életre elköteleződjenek egymás felé. Laura több párterápia kudarcon volt túl, emiatt komolyan vette Pszichológusa ajánlását, hogy érdemes volna az egyéni folyamat lezárását követően párterápia alapú konzultációt kezdeniük.

Géza könnyen igent mondott a kezdeményezésre, mert a szorongás következtében, sok veszekedés, egymás mellett elbeszélés uralta az életüket. Laura számára az elutasító, manipuláló, állandó kontroll helyzetet gyakorló hideg családi miliő volt az otthonos. Először nehéz volt elhinni, hogy a választott társ nem akarja őt bántani, noha Géza sokszor türelmetlenül, hangját felemelve, trágár szavakat is használva reagált eseményekre.

Párterápia alapú konzultációk

Több párterápia konzultációra is szükség volt ahhoz, hogy annyira meg tudjon erősödni Laura, hogy jelezni tudja Gézának, mikor mi okoz neki fájdalmat. Gézát sokszor meglepte a folyamat, és ő is elkezdte látni, hogy Laura sokszor kedveskedő vicces megjegyzésére gorombán, sértetten vagy lekezelően válaszol. Ez a viselkedés Laura származási családjában megszokott volt. A leuraló hangnem elutasító, a soha nem vagy elég jó, megfelelni képtelenség bizonyosságot erősítette fel benne.

Laura a konzultációk során ismerte fel az otthonról hozott élmények és a választott társ által megélt érzések ismétlődését. Laura szenvedett, de mivel nem akarta elveszíteni a vágyott kapcsolatot, inkább hallgatott és tűrt. Gézának eszébe sem jutott, hogy változtatnia kellene bármin is, úgy gondolta, hogy Laura szorongása minden veszekedésük forrása, és ha azon sikerül enyhítenie Laurának, akkor konfliktusmentesen, elégedetten élhetnek majd.

Változás kell

Laurának sosem tisztelték a határait, Géza mellett azonban, ennek kijelölése, már nem volt lehetetlen. Géza számára nem kis feladat volt belátnia, hogy a harmonikus kapcsolathoz neki is változtatnia kell, nem csak Laurának. Bár elszántak voltak és őszintén, nyíltan meg tudták fogalmazni azt, ami nem jó, az érzéseik beazonosítása több párterápia konzultációnak is témája volt.

Megdöbbentek azon, hogy a mélyben a veszekedések gyökere sokszor a félelem az újra sebződéstől. Ahhoz, hogy megtudjanak bízni egymásban, először teljesen le kellett meztelenedniük lelkileg, és megfogalmazni kinek mi a szükséglete és hol vannak a határai abban, amit még el tud, és amit már nem tud elfogadni.

Géza és Laura életében ez egy teljesen új feladat volt, ami egy új közös ponttá vált számukra. Ez a küzdelem egy új összekötő kapocs is lett, szimbólumává válva közöttük annak, hogy a nehézség, elakadás fölött meghozott döntés, és a beletett energia a probléma elhárítására hogyan képes erősebbé, mélyebbé kovácsolni egy kapcsolatot. Megismerték egymás szeretetnyelvét, és képessé váltak elindulni az úton egymás feltétel nélküli elfogadása felé.

A párterápia alapú konzultáció segített elindulni egy új, minőségi kapcsolat felé.

3. Mit kezdjünk a szüleinkkel?

Anya – Lánya konzultáció

A 35 éves Ágit és édesanyját a 66 éves Klárát a veszteség hozta el egy közös konzultációs folyamatba.

Ági három gyönyörű kisfiú édesanyja. Köztük az első kora szülött lett, emiatt folyamatosan fejlesztő foglalkozásokra kellett hordania. Gyermekeinek születése, a szülői minőség megélése, az anyává válás, a fokozatos felelősségvállalás a gyermekekért, olyan régi eltemetett érzéseket, méltatlanságokat szakított fel benne, amelyeket szeretett volna végleg lezárni.

Maga is megdöbbent azon, hogy a régi érzések előjöttek, felszakadtak, és számba kellett vennie, hogy bizony, ha nem kezd velük valamit, akkor ezeken a sérelmeken keresztül fog sokszor reagálni a fiúk felé. Egyéni konzultáción gondolkodott, amikor a benne dúló viharokat tetézte édesapja halála is.

Nem egyéni hanem párterápia konzultáció

Ági végül nem egyéni konzultációt kért, hanem úgy döntött, hogy meghívja édesanyját a közös munkára, hátha felfedve egymás előtt sebeiket, sikerül rendezni régi konfliktusos kapcsolatukat és esélyt tudnak adni maguknak arra, hogy az unokákon keresztül másképp formálják a kapcsolatukat.

Ági nehézsége az volt, hogy bár egész életét az önállóság jegyében töltötte, most az anyasága idején szerette volna, ha édesanyja több időt tölt vele. A nagyobb fiú, Márk folyamatos fejlesztésekre vitele is fontossá tette, hogy segítséget tudjon kérni. Klára azonban, az elmúlt évtizedek után, amiket családja szolgálatában töltött, mint jó gondos anya és jó házi asszony, egészen felszabadult, és utazni kezdett.

Elszalasztott lehetőségek pótlása

Sokszor reggel elindult különféle programokat keresve magának. Beiratkozott egy varró tanfolyamra és hetente többször igénye lett arra, hogy szintén idősödő barátaival meghallgassanak egy-egy komoly zenei koncertet vagy megnézzenek egy -egy színházi előadást, esetleg csak beszélgessenek egyet egy csésze kávé mellett. Lánya számára felajánlotta a segítségét, de már nem szeretett volna minden nap újra nagymama lenni. Klára örült neki, hogy végre nyugdíjas lett, erőnléte még fiatalosságából fakadóan sok lehetőséget rejtegetett számára. Megnem élt fiatalkorát látta most kiteljesíteni, bepótolni a sok lehetőség tekintetében.

A hat ülés, amin végig mentünk két együttműködő ember őszinte feltárulkozása volt. Olyan tartalmakat osztottak meg egymással, amiről nem is gondolták, hogy a másiknak tüskeként évtizedekre befúródik a lelkébe, és egészen mostanáig tartott, hogy kölcsönösen kihúzhassák ezt a tüskét, és elindulhasson a tudatosítási fázis után a feldolgozás. Kölcsönös tisztelettel hallgatták egymást.

A felszabadultság megélése

A biztonságos térben felvállalhatókká váltak azok az érzések, amelyeket eddig a másik megóvása érdekében egyikük sem mert előhozni. Egymás folyamatos felmentésével, túlvédéssel párhuzamosan elindult egy önvédekezés is, ami által szükségszerűvé vált a távolódás és a robbanás szerű összecsapás egy -egy eltérő nézőpont esetén.

Ági és Klára már az első alkalom után felszabadultságot érzett. A hat alkalom elősegítette az elnyomott érzéseikkel való kapcsolatba kerülésüket, azok tudatosítását, felvállalását és láthatóvá tételét. Megértették, hogy mostantól kezdve nem csak lehet, hanem meg is kell osztani a sérülés által okozott feszültségeket, frusztrációkat egymással.

Ági és Klára esete jól ábrázolja, hogy sohasem késő szembenéznünk a nehéz érzéseinkkel. Nem minden konfliktus rendeződik könnyen, de mindig jobb lesz, amikor teszünk érte. Javul a közérzetünk, a stressz mentesebb körülmények következtében képesek vagyunk türelmesebben kezelni a körülöttünk élőket. A folyamatos önismereti munka, minőségibbé teszi kapcsolatainkat és segít a konfliktusaink kezelésében.

A párterápia alapú konzultáció nem csak szerelmes vagy házaspárok esetén nyújthat segítséget.