+36-30-306-0171 info@lelekfono.hu

A momizmus viszonylag új jelenség. Nem korlátozódik csak az anyákra, családtagok és nevelők is rendelkezhetnek ilyen tulajdonságokkal.

A legtöbb nukleáris családban az 1950-es évektől a gyermekek kis méretű, viszonylag elszigetelt családi egység csapdájába estek, szinte kizárólagos, személyes kapcsolatba kerülve az anyjukkal. Az anya felszabadul a hagyományos, időigényes tevékenységek alól és gyermekét arra használja, hogy kiürült identitásának kínzó érzését elkerülje. Úgy alakítja ki viszonylag stabil önképét, hogy a gyermek létét használja igazolásként szorongásaiknak feloldásához.

Ebben a folyamatban az anya úgy határozza meg magát, hogy ő az aki erőfeszítéseket tesz gyermekéért, ezzel kielégítve a sikerigényét, ambícióit, és végül elnyerve az identitás érzését.

Ki a “Mom”?

A „mom”, olyan személy, aki elmulasztja, hogy gyermekének érzelmi és fizikai fejlődését, autonómiáját elősegítse. Ezek a személyek lehetnek (kedvesek, elfogultak, szigorúak, dominánsak) egy tulajdonságban viszont megegyeznek: érzelmi kielégülést okoz számukra az, hogy a gyermeküket egyfajta „pszichés magzatvízben” ringassák ahelyett, hogy egyértelmű és határozott lökésekkel hagynák őket elszakadni.

A szülő nemétől függetlenül a túlvédő szülővel rendelkező gyermek anya és apa helyettesítőket keresve nő fel, hogy állandó védelmet kapjon, mivel túlzott dependenciában él és neurotikus szorongástól szenved, és folyamatosan önmaga értékességének bizonyítékait keresi.

Néhány Mama típus

(Sebald, 1976)

– „túlvédő mama”: megakadályozza hogy a gyermek az élet nehézségeivel konfrontálódjon úgy, hogy lecsökkenti a gyermek függetlenség iránti vágyát. Így a gyermek nem válik autonómmá – súlyosan dependens marad. Azt állítja, hogy csak kevesen tudnak sikeresen talpra állni a túlvédő anya és passzív apa megtapasztalása után, a maradék életüket megnyomorítva töltik el;
– „túlengedékeny mama”: erős vágyat érez a gyermek szeretetére és lojalitására. Az a gyermek aki ilyen anyai hatás alatt van, túlméretezett ösztönénnel rendelkezik, és képtelen adni másoknak, vagy felnőtt felelősségeket vállalni;
– „mártír mama”: manipulálja a gyermek bűntudatát, szégyenérzetét és a szánalmát (betegséggel, magánnyal, az el nem fogadás érzéseivel, stb.) hogy megőrízze a gyermek lojalitását és kötésben tartsa;
– „domináns mama”: sokkal ellenségesebb, mint a túlvédő anya és állandó, túlzott követeléseket támaszt a gyermekkel szemben. Az ilyen anyák alapvetően elutasítóak a gyermekükkel szemben, ítélkezőek és büntetőek, és gyakran használják a feltételes szeretet technikáit.

A Momizmus következményei

Az elszenvedők személyisége szorongó, önmarcangolással jellemezhető és folyamatosan biztonságot keresnek. Az áldozat a „mama” szolgája maradhat, vagy másoktól él folyamatos függésben, hogy menekvést találjon a szorongásai elől.

Az elszenvedőknek négy kulcssérülékenységük van: bizonytalanság, bűntudat, szorongás és dezorientáció.

Mit lehet tenni?

Fontos jellemzőjük a döntésképtelenség, a kirekesztettség krónikus érzése, gyakran megnövekvő szorongás, felelőtlen akciók, gátolatlan nárcizmus, éretlen egoexcentrizmus (Sebald, 1976).

A momizmus a gyermekkori érzelmi elhanyagolásra adott reakcióként értelmezhető, majd egy elérhetetlen férjjel való kapcsolat pótlékává válik, és következményeként az anyaság úgy lesz feltüntetve, mint egy nemes áldozat, egy “biztonságos sziget az egyébként sivár létben” (Sebald, 1976).

A momizmus megelőzése és kezelése: ha az anyák szabadon választhatnák az anyai szerepet, kifejlett, stabil önképpel rendelkeznének, és nem lenne szükségük arra, hogy a szükségleteiket parazita kapcsolatokban találják meg.

Az apák ellenőrző és kiegyenlítő szerepet játszhatnának a feleségeik tendenciáival szemben, és nagyobb szerepet kellene vállalniuk a gyermekek életében.

A családi kapcsolatokat újra kellene strukturálni, hogy kiterjesszék a modern családok szűk, korlátozó határait. Erősíteni a kamaszkor átmeneti rítusait (Sebald, 1976).

Ehhez a családterápia egy nagyon jól használható eszköz.

Felhasznált irodalom:

Csomortani D.Z. – Túl jó / elég rossz szülők, A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei, 2014. https://ppk.elte.hu/file/csomortani_domokos_zoltan_dissz.pdf

A problémák kezelésére, a problémák megoldására azonban nem biztos, hogy mindenkinek egyedül, önerőből sikerül elindulnia az úton, ezért érdemes lehet segítő együttműködést, életvezetési tanácsadást vagy családterápiás segítséget kérni, keresni…

Ha úgy érzi érdemes szakemberrel is konzultálni, vegye fel velem a kapcsolatot, szívesen segítek:

+36-30-306-0171

Bizonytalan? 

Kérdései vannak?

Itt kérheti tájékoztatómat >>>

Tudta, hogy a lelki segítségnyújtás kapcsán mennyi tévhit és félreértés van?

Ha érdekli hogyan és miért hatásos a Személyközpontú tanácsadás az Életvezetési tanácsadás, kérje tájékoztatómat ITT >>>

AJÁNDÉK teszt - Ismerje meg saját és mások igényeit

Ha megismeri az 5 szeretetnyelvet és megtanul a másikhoz a saját “nyelvén” szólni, óriási változást tapasztalhat a kapcsolatai minőségében.

Lelekfono

Köszönöm érdeklődését